Közeleg a tél - Winter is approaching

Minden percemet leköti a baba :) és sajnos nem jut időm megjegyzéseket hagyni nektek, de amikor tehetem, próbálom olvasni a bejegyzéseiteket. Sara most éppen alszik, de ki tudja, hány szabad percem van még az ébredésig ;)

The baby takes all my time :) and does not let me any to leave comments in your blogs, but when she gives me a few minutes I try to read your blogs. Sara is sleeping right now, but who knows how many minutes I still have until she wakes up ;)

Szinte hihetetlen, hogy ma már december van. Közeleg a tél, és egyre hidegebbek is a napok. Sara már biztosan nem fog fázni, mert csodaszép kötött kardigánt és sapkát kapott Elainetől. Gyakran használjuk is a séták alkalmával.

It is hard to believe that today it is already December. Winter is approaching, and the days are getting colder. for sure Sara will not feel cold as she received these beautiful presents from Elaine. We use them often during our walks.

Ezt a szép párnácskát is Elaine hímezte a babának. 

This lovely little pillow was also stitched by Elaine for the baby.

Utcai pillanatkáp: 

A macskák is érzik már hogy közeleg a tél, ezért is pihennek a meleg motorháztetőn, szerencsére nem a miénken :)

Snapshot from the street:

The cats also feel the winter coming, so they rest peacefully on the warm car, fortunately not on ours :)

Ha már a decembert és a telet emlegetjük, ezzel a kedves-szép verssel kívánok nektek kellemes hétvégét.

Kányádi Sándor - Hallgat az erdő 

Hallgat az erdő,

csöndje hatalmas;

mohát kapargat

benne a szarvas.

Mohát kapargat,

kérget reszelget.

Szimatol, szaglász,

cimpája reszket:

ura a két fül

minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,

csöndje hatalmas;

kujtorog benne,

éhes a farkas.

Éhes a farkas,

éhében vesz meg.

Szimatol, szaglász,

horpasza reszket:

ura a két fül

minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,

kajtat a farkas;

kérődzik csendben

s fülel a szarvas.

Hopp, most az ordas

orrát lenyomja,

s fölkapja menten:

rálelt a nyomra!

Szökken a farkas,

megnyúlik teste,

szökken, de éppen

ez lett a veszte.

Roppan a hó, s a

száraz ág reccsen,

ágyúlövésként

hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a

száraz ág reccsen,

s már a szarvas sem

kérődzik resten:

ina, mint íjhúr

feszül és pendül,

teste megnyúlik:

futásnak lendül.

Nyelvét kiöltve

lohol a farkas,

messze előtte

inal a szarvas.

Zúzmara, porhó

porzik a fákról,

menti a szarvast

csillogó fátyol.

Horkan a farkas,

nyüszít és prüszköl,

nem lát a hulló,

porzó ezüsttől.

Nyomot vét. Kábán

leül a hóba,

kilóg a nyelve,

lelóg az orra.

Hallgat az erdő,

üvölt a farkas.

Kérődzik csendben

s fülel a szarvas.

Forrás/Source: Képguru - Tasi fotója